Na, hát először is, megérkeztem, épen és egészségesen (vagy legalábbis eddig nem jött ki, ha bármi bajom van :) )
Az utazással kezdeném. Péntek 8.25kor ment a repcsim, így 5.40kor el kellett indulni otthonról. Tekintve, h 1kor még nem feküdtem le, nem aludtam túl sokat.. Aztán elindultunk. Pesten még nem volt semmi izgi, szokásos csekkolás, utazás, Londonig. Ott kezdett izgi lenni. Volt 4 órám az átszállásig, és addig kijött hozzám Mogyi a reptérre, mert ő Londonban él. Nem találkoztunk 5-6 éve. Tök jó volt látni most :) Jót beszélgettünk, ittunk egy kávét, aztán segített megkeresni merre is kell tovább haladnom. Teljesen feldobta a kedvemet :)
Heathrow egybk hatalmas. Mondták, h 2 órát szánjak az átszállásra, meg mindenre, hát, kellett is.. Nem olyan, mint a kis Ferihegy, h úgyis belefér minden az időbe, itt sor volt, sokan voltak, alaposan dolgoztak, nem volt lazsálás. Aztán elindultam Mexikóváros felé. 10 óra 40 perces út.. Hát, mit mondjak, a végére igencsak elfáradt a térdem. Azért sok volt ennyi ideig csak ülni. Kaptunk fincsi kaját, kis takarót, fogkefét, szemellenzőt, az előttünk ülő szék támlájában volt egy kis képernyőn, azon lehetett filmezni. Én is megnéztem egyet, egybk leginkább zenét hallgattam, nézelődtem, olvasgattam, meg aludni próbáltam. Nagyon érdekes volt, h mi visszafelé jöttünk az időben, szóval már kb 24 órája mentem, és végig napsütés és verőfény volt. Nem sikerült sokat aludni se, kényelmetlen volt, meg nem tudom miért nem tudtam elaludni. A legvége meg nagyon vicces volt. Az egész repcsin egy ülés fölött ázott be a műanyag cucc.. Persze h fölöttem. De mindegy, ez már csak az uccsó 20 perc volt..
Aztán megérkeztem Mexikóvárosba. 12 órát kellett várnom a továbbindulásra. Az otthoni mexikói tandem partnereim segítettek jegyet venni, és ők az interjetet mondták, h ezzel menjek tovább, erre viszont ennyit kellett várni. Közben, míg ott ücsörögtem, kb 4-5 különböző járat jott Monterreybe, csak az Interjetre kellett ennyit várni.. Ez kicsit felmérgesített, de mindegy, elvoltam végül. Figyeltem a mexikói családokat h köszöntik a megérkező családtagjaikat. Volt, akiért 20an jöttek ki :D Egybk a reptér biztonságos volt, csomó rendőr, szekus, határőr, mindenféle egyenruhás ember. Annyian voltak, h ennyire nem is volt szükség, felváltva ültek le ők is szunyókálni kicsit :D Egybk nem volt egy normális váró, alig volt pár szék, az emberek csak úgy a földön feküdtek. Ja, az még tök poén volt. Mikor megérkeztem, volt ugye vámolás. És nem mindenkit pakoltatnak ki. Meg kell nyomni egy piros gombot, amitől random vagy a zöld, vagy a piros lámpa villan fel. Ezzel dől el, h pakolsz, vagy se. Én nem pakoltam végül.
Na, és után, akkor ma reggel mentem azaz jöttem tovább Monterreybe. A repülés nem volt nagy szám, azt leszámítva h sztem az összes gyerek körülöttem ült, egyrészt aranyosak voltak, érdeklődők, játszottunk Kukucs-osat, másrészt mindig volt legalább egy, aki épp ordított..Az tök vicces volt egybk, milyen volt a repcsiről lenézni. Olyan volt, mint a filmekben a puszta, elszórva néhány pálmafa. Meg szürke volt az ég. Meg is jegyeztem magamban, milyen undiegy hely ez :) Tiszta kopár, csak gyártelepeket láttam, meg még az ég is szürke.. Aztán most már jobb : ) a városban sok a zöld terület, az ég is kék lett, a háttérben meg az óriási 2000 méteres hegyek, amik Monterrey mellett vannak, egyszerűen gyönyörűek.
A reptérről taxi hozott be, és tök jó a hostel is. Meg ahogy megérkeztem, egyből taliztunk a portugál CEMSes fiúval. Rendesnek tűnik, valszeg vele fogok lakni.Ő már el is kezdett lakásokat nézegetni, holnap megyünk megnézni párat. Most épp focimeccsre mentek, mert közben a cseh fiúval is taliztam már, de én fáradt voltam, nem akartam menni. Majd este. A portugál fiú mondta, h menjek már el vele metál koncertre :) Egybk tényleg nagyon aranyos. Biztos ami biztos, h míg ő nincs itt, nehogy bajom essen, nyomtatott nekem térképet, meg mondta, h amit vége a meccsnek, jön :) Voltunk ebédelni is. Itt a hostel infosa küldött miket egy helyre, akol 60 pesoért all you can eat van (x16 ft). Egész jó. De a mexikói kajával asszem még barátkoznom kell.
Ja, még ennyi, ezt le akartam írni: a nap kedvenc kiírása: "Curva peligrosa", ami annyit takar, veszélyes kanyar, de még mindig nem vagyok annyira érett, h kibírjam kuncogás nélkül az ilyen kiírásokat :)
Na, asszem be is fejezem, lassan lemerül a gépem. Puszi mindenkinek
