Tegnap voltam bevásárolni, és megint történt egy nagyon kedves dolog. Vaníliás cukrot akartam venni, de nem találtam a polcon. Mivel már van annyi rutinom, h tudom, egy csomó dolog, ami otthon általános, itt nem létezik, odamentem egy szimpatikusnak tűnő nénihez segítséget kérni. Nagyon aranyos volt, ő is, meg a férje is egyből jöttek velem, h megmutatjuk ezt meg azt, jaj, hát ez hasonló, egyébként honnan jöttél? (olasznak néztek) Mit csinálsz itt? Meddig maradsz? Mondták, h ők éppen arra vásárolgatnak, h vmi ismerősük megy Olaszországba, és tipikus mexikói ételeket meg dolgokat vásárolnak h tudja vinni. És akkor elkezdték mutogatni nekem, h ezt próbáltad már? Ezt tudod mi? Ilyet mindenképpen vegyél! Tök aranyosak voltak, sztem vagy 10 percet tuti beszélgettünk.

A végén pedig mondták, h megadják a címüket, meg email címet, meg telefonszámot, h ha van kedvem beszélgetni vagy segítség kellene, akkor tudjam keresni őket. Meg nekem is meg kellett adni a sajátomat, h ha szerveznek mondjuk egy sütögetést, akkor el tudjanak hívni. Mondta a néni, h neki is két lánya van, az egyik olyan idős, mint én, és egyik sincs otthon. Az egyik Kanadában van, a másik Európában, szóval egyedül vannak. Ezért is lenne jó, ha elmennék majd hozzájuk, mert hát nekem sincs itt a családom, meg ők is egyedül vannak. Milyen aranyosak már, nem? Ez a második mexikói család, aki befogadna míg itt vagyok, h majd ők gondoskodnak rólam, segítenek ha vmi baj van.

Egybk nem csak ez, rengeteg dologban nagyon kedvesek. Tegnap pl a boltban jött egy nő, tolta a kisbabáját babakocsiban. Egy másik pedig megállította, h jaj milyen gyönyörű kislány, egyből elkezdte simogatni a kis lábát, arcocskáját, a nő meg tök büszke volt, aztán ott bemutatta az első nő a saját gyerekeit akik olyan 5 év körül lehettek, tök jó volt nézni. Nagyon közvetlen és kedves emberek élnek itt. Jól érzem magam köztük. Velem meg még kifejezetten kedvesek, mert én is ilyen idegenekkel beszélgetős mosolygós típus vagyok, szal mindenhol ismerkedek ahol lehet :), és ha megszólítom őket, egyből vágják, h nem vagyok mexikói, és rögtön olya kis gondoskodóan kedvesek lesznek, h jaj, itt van szegényke egyedül, pátyolgatni kell picit.

Na jó, most mennem kell, csak gondoltam ezt leírom, mert olyan aranyosak itt az emberek, minden nap van vmi ami megmelengeti az ember szívét.