Sziasztok,

Na elég régen írtam, most kicsit pótolok belőle. szombaton voltam egy egész napos canyoning event-en, azt fogom elmesélni. Matacanesben voltunk, ami kb 2 órára van Monterreytől, és állítólag a világ egyik legszebb és legjobb kanyona (így írják?) található ott. Elég fársztó nap volt, de nagyon jól éreztem magam.

Reggel 4kor jöttek értünk és vettek fel egy kisbusszal, aztán elvittek a 40 percre lévő Cola de Cabalohoz, ott van a cég gyűjtőpontja, vagy nem tudom h hívják, ott szedtek még össze embereket. Nagyon komoly volt, egy platós autóval utaztunk, a plató nyitott volt és ilyen pad volt körben, ott utaztunk, alig fértünk el, pára középen ücsörögtek a földön. Másfél órát utaztunk így, én kicsit bóbiskoltam, de utána elértünk egy helyre, ahol nagyon kis szűk út ment fel a hegyre, a kocsi ugrált, hatalmas szikla szélén ment a kocsi, nagyon szép volt, de néha elég rémisztő. Aztán megérkeztünk a főhadiszállásra, ahol először kaptunk reggelit (ilyen édes cuccokat, még jó, h indulás előtt vettem egy szendvicset, így tudtam enni vmi normális kaját), aztá megkaptuk a felszerelést. Kaptunk neoprén ruhát, meg sisakot, meg ilyen hevederes vmit, meg mentőmellényt. Elég jól néztünk ki. Aztán elindult a nagy túra. Először másfél órát kellett sétálnunk a hegyen, majd meg sültem, izzadtunk mint a ló. Aztán odaértünk az indulási helyre. Azzal indult a túra, h le kellett ugrani egy 3 méteres szikláról. Elsőre ez is soknak tűnt, aztán teljesen hozzászoktam, 3 méter már semmi nem volt. Az egyik srác nem mert leugrani erről a sziklárl, vártunk rá vagy 30 percet, de nem ment neki, szal vissza kellett vinni az indulási heylre.. elég ciki volt neki, de tényleg, ha már ez se ment, nem tudta volna a többit csinálni. Utána a következő próba az volt, h egy kötélen le kellett ereszkedni 30 méter a sziklafal mellett. Úristen, itt annyira féltem az elején, h nem igaz. Nagyon durva volt. Tudjátok, mennyire félek a magasban, hát, itt is így volt.. A legrosszabb rész az volt, mikor mondták, h álljak a szikla szélére, és dőljek hátra. Úristen, már az emléktől is érzem ahogy az adrenalin szintem emelkedik. ahogy mentem lefelé, 2-3 alkalommal lecsúszott a lábam, akkor ott lógtam, de aztán megoldottam, visszafordultam és haladtam tovább. Csak annyira kapaszkodtam, h kicsit kikezdte a kezem a kötél. De nagyon jó élmény volt, nagyon tetszett végül, tök büszke voltam magamra, h sikerült lemásznom. Utána elkezdtünk menni, elindult a túra. Reggel fél 10 körül indultunk a vizes részen, követtük a kanyon aljában folyó folyót.

Valójában olyan 10 órán kersztül a vízben voltunk, vagy vizes ruhában, és nem fáztunk  meg. CSodálatos. Na, szóval követtük a folyót. Sziklákon másztunk át, átgázoltunk a vizen, néha leugrottunk 1-2 helyről, 3-4 méteres sziklákról. Voltak olyan részek, mikor a vízeséssel kellett lecsúszni, volt egy, ami vagy 10 méteres csúszda volt, nagyon tetszett, csak lehorzsolta a térdemet. Volt pár olyan hely, ahol eléggé féltem. A legrosszabb az volt, mikor egy barlangba kellett leereszkedni megint egy kötélen, ez csak 15 méter volt, viszont egy kis lyukban ereszkedtünk le, a lábamat alig tudtam megtámasztani, és a fickó aki lent biztosított minket, elkezdett kiabálni velem, meg igazából mindenkivel, h haladjunk. Aztán itt leértem, a végén ugrani kellett. Az nem volt rossz, maga az ugrás, csak az volt a gázos, h felállni is alig mertem h ugorjak, olyan csúszós volt a szikla. Na mindegy, ezzel nem volt még semmi baj. Utána viszont volt egy hely a barlangban, ahol egy vízesés mellett a sötétbe kellett beleugrani, szinte semmit nm láttál, csak azt tudtam, h oldalra kell ugrani, nem is egyenesen, és nagyot, el kell lökni magad a sziklától. Na, ettől kicsit beparáztam, nem akartam ugrani, a fickó megint elkezdett kiabálni, szóval visszahőköltem. Várnom kellett pár embert, meg beszélni pár mondatot a kedves vezetőnkkel, és utána ugrottam csak le. Utána meg egy 5-10 percet kellett úszni a tök sötét barlangban, szinte semmit nem láttunk. Elég félelmetes volt. Közben egész nap műzli szeletet kajltunk, sztem megettem vagy 4et meg 2 kis csokit, mert semmi más kaját nem tudtunk vinni, ezeket adták az elején, h vigyük magunkkal. Vizet ittunk a forrásokból néha, bár nem olyan sokat. Ami a legjobb ugrás volt nekem, a legjobban élveztem, egy 6 méteres volt. A végén csak lányok maradtunk, mert kettéoszlott a csapatunk. A fiúk nem akartak várni tovább, gyorsabban akartak haladni, mert volt egy német csaj, aki nem nagyon élvezte a dolgot, és végignyafogta az utat, állandóan várni kellett rá, nagyon gáz volt. Na mindegy. A lényeg, a lányok közül én ugrottam elsőnek itt le, a többiek mondták, h csak akkor ugranak, ha én ugrok. Nagyon tetszett, tök nagy buli J Utána mindenki ugrott, és mint a kiscsirkék nevetgéltük a vízben, h jú, de jó volt J De utána volt egy másik ugrás is. 12 méterről.. Hajaj, az nem volt egyszerű. Felmentünk a helyre, és a kiabálós fickó mondta, h egy esélyünk van, vagy ugrunk 3ra, vagy lemegyünk. elhatároztam, h ugrok. Lenéztem, és rettentően magasan voltunk. Mondta a fickó, h menjek a szikla szélére. Kb centinként csúsztam oda a talpamon, ő meg mondta, h közelebb, közelebb. Mikor nagyon közel értem, megijedtem egy kicsit, és ösztönösen nyúlni akartam a kezéért, de ő elrántotta, h nem-nem, te akartál ugrani, nem így megy. Aztán odaálltam a szélére, és gondoltam, h most már akkor ugranom kell. Előre néztem, nem néztem le, becsuktam a szemem, és léptem egyet előre a semmibe. Huh, hát ez a zuhanás.. nem volt semmi. Nem sokkal tovább tartott, mint egy mp, de nagyon hosszúnak tűnt. Gondolkodni is tudtam közben, először átfutott az agyamon, h jé, zuhanok, utána pedig átfutott az agyamon, h basszus, mikor fogok már leérkezni?! És utána estem a vízbe. Érdekes volt, lehet nem volt eléggé nyújtva a lábam, mert a víz teljesen visszanyomta, be kellett hajlítanom, viszont nem ütöttem meg magam, jó volt. Ahogy feljöttem a víz felszínére egyből elkezdtem nevetni, nagyon fasza volt. Lehet adrenalin-junkee leszek a végén :)

Aztán utána még mentünk tovább, kúsztunk-csúsztunk-áztunk egész nap. A nap lezárásaként pedig sétálni kellet még egy órát a hegyen. Akkor már eléggé fáradt voltam. Állítólag 12 kilométert gyalogoltunk, talán kicsit többet, de ha hozzászámítod a sok ugrálást, úszást, mászást, eléggé elfáradtunk a végére. Tegnap mindenki kiírta a Facebookra, h mindenem fáj, nem tudok mozogni, stb. Én is, alig tudtam leguggolni, a karom majd leszakadt, mindenem fájt :) de megérte, nagyon jó volt. Csináltak képeket is, majd ha megkapom őket, lehet feltöltök párat. Na, most ennyi, majd írok mi volt még mostanában. puszi