Na, hát az a helyzet, h ahogy látom, 11 napja nem írtam.. Kicsit ellustultam, összejött most pár dolog, meg hát kedvem se volt írni, az is igaz.

Nem is tudom, h kezdjem, annyi dolog történt mostanában. Legutóbb, mikor írtam, ott hagytam abba, h legközelebbi bejegyzésemben elmesélem, milyen bajba keveredtem az USAban. na, ez jó téma is lesz, asszem. Milyen bajba keveredett Ancsi mostanában? Akár ez is lehetne a bejegyzés címe..

Szóval. Már lassan 2 hete, helyesebben ma pont két hete kitaláltuk, h elmegyünk vásárolni az USAba, mivel ott minden ruha olcsóbb elvileg. Hát, már muszáj voltam menni, mert olyan meleg van, amire nem voltam fekészülve, vennem kellett nyári ruhákat. Reggel indultunk, 6.20as busszal, 4 lány. A határon kicsit elidőztünk, fénykép, ujjlenyomat meg ilyesmi kellett, h beléphessünk az országba. Kaptunk ilyen zöld kártyát, vagy vízumot. Mivel elég sokáig feltartottak minket, majdnem egy óra volt, a buszsofőr úgy döntött, h otthagy minket a határon. Mondjuk volt velünk egy mexikói lányis, és neki mondta a sofőr, h úgyis egyszerűbb, ha innen a határrol megyünk busszal, nem a buszpályaudvarról verekedjük át magunkat, de hát azért kicsit meglepődtünk, mikor befejeződött a herce-hurca, kimegyünk, busz meg sehol.. Na, szóval fogtuk magunkat, és elindultunk vásárolni. Olyan 11.20ra értünk oda a bevásárlóközpontba, ezt úgy képzeljétek el, h egy elég nagy hely, kívülről egyáltalán nem látványos, belül viszont tele van mindenféle boltokkal.

Na, akkor kajáltunk, és utána kezdetét vette a hajsza. Déltől 7ig vásároltunk, szétszakadtunk, h mindenki a kedvének megfelel boltban garázdálkodjon, kb meg se álltunk, és még így sem volt elég az idő.. Durva, nem?Volt még pár dolog, amit szerettem volna, de nem jutott rá idő. Meredek.. Na mindegy. Végül vettem pólókat, ruhákat, rövid nadrágot, topot, 7 dollárért Billabong flipflopet, meg ilyesmi. Nem vettem felesleges dolgot, és olcsón vásároltam, szal örültem a végén, megveregettem a saját vállamat..

Viszont eléggé elfáradtunk a nap folyamán, szóval mikor 20.25kor elindult haza a busz, szinte rögtön el is aludtunk. És a busz nem állt meg a határon, így nem tudtuk visszaadni a zöld vízumot.. Ami szívás. Én nem tudtam, h ez így működik, de azóta felhomályosítottak, h most hivatalosan nem hagytuk el az USAt, azóta is ott vagyunk papíron.. 90 napot tartózkodhatunk ott, ha az lejár, és nem adjuk le a papírt, akkor 20 évre kitilthatnak az országból.. Remek hír. Azt mondták, vissza kell mennünk és csak a határon lehet leadni ezt a szart. Azóta most már ott tartunk, h ha az egyetem kiállít nekünk egy levelet, h minden oké, illetve mi magunk is írunk egy levelet, lefénymásoljuk a buszjegyeinket, és DHL-lel elküldjük nem tudom hova ezt a cuccot, akkor megússzuk és semmi baj nem lesz. De hát ez pain in the ass... Jó, az én hibám is, h nem tudtam, h ezt vissza kell adni a határon. De ha az a hülye busz megáll, akkor csak feltűnt volna vkinek, h hopp, itt van vmi. Na mimdegy, most már máshogy intézzük el.

A következő bejegyzés az Ancsi bajban kategóriából: Mikor volt a mexikói-francia meccs, amit egybk egy kocsmában néztünk meg, volt kb 30 mexikói, 30 mindenféle cserediák, meg 10 francia cserediák, akik a saját nemzeti színeikben jöttek, a meccs után elmentünk a központba a főtérre, ahol a meccsek után összegyűlnek az emberek. Most is voltak páran, odamentünk, de hát elfelejtettük, h 2 francia lány is jött velünk. Halljátok, ahogy a mexikói pasik meglátták őket, egyből elkezdték skandálni, h FRAN-CE-SI-TA, FRAN-CE-SI-TA, QUITA LA CAMISA (Francia kislány, francia kislány, vedd le a pólód - mivel francia színekben volt), és az örömünnepélyt megörökítő TVsek, akik kinn voltak, egyből sikert szimatoltak, és megrohamozták őket. Az egyik csaj sztem 3 TVnek nyilatkozott, miközben kb 50 mexikói pasi ugrált körülötte, meg még 200 skandálta a francesita-t, másnap TVben, Rádióban, neten, mindenhol ők voltak :D Szal híresek lette, viccs :)

Na, lényeg a lényeg, ezután úgy döntöttünk, ezt egy sörrel le kell kísérni, szóval elmentünk keresni egy helyet, ahol délután 4kor is lehet sörözni :) El is kezdtünk iszogatni, és hát kicsit belendültünk.. Ott is összeakadtunk ilyen helyi arcokkal, be is csatlakoztak hozzánk, egyből ment a fényképezkedés, dumálás, felvágás (ki mivel tud sört nyitni meg ilyesmi), beraktunk a zenegépbe mindenféle muzsikát, és elkezdtünk táncolni. Az elején többen voltunk, de aztán páran leléptek. Volt egy német srác is velünk, aki teniszezik, és indult a TEC bajnokságon, neki pl hamarabb el kellett indulni. Ez a srác egész jól játszik, és a bajnokságban már egészen előre haladt, szal úgy döntöttünk, elmegyünk megnézni. Olyan 8 óra körül mentünk, az egyetemi sportpályán játszott. Még vettünk pár sört, és beültünk, h akkor szurkolunk neki. Csak hát egy baj volt.. Mikor már bent voltunk a nyitott sörrel, akkor mondta nekünk az egyik mexikói gyerek, aki velünk volt, és szintén sörözött, h ez tilos, és kicsaphatnak minket érte. Hát ez remek.. Na mindegy, mit csináljunk már, majd sutyiban iszunk. Persze 3 percen belül lebuktunk.. Jött a biztonsági őr, egyből, maguk isznak, ilyesmi, visz minket alkohol tesztre, meg felírja a nevünket, egyetemi kódunkat, aztán várhatjuk a büntetésünket.. Mondta a csávó, h adjuk oda a diákunkat. Hát, nálam szerencsére nem volt épp, otthon felejtettem, de ha ott lett volna se adom oda, miután azt mondták, ezért kicsaphatnak.. Ezek a kismajmok, akikekkel voltam, 4en, ők meg egyből odaadták, bediktálták a nevüket, aztán gondolták, majd eztán megoldják.. Jaj istenem, ez a rutintalan nyugat-európai népség.. Mikor rám került a sor, kérdezte a csávó, én is diák vagyok? mondom nem. neM? nem, gyakornokoskodom a városban. Aha. és van vmi igazolványom? Nincs. HH? nincs nálam pénztárca. Ami igaz is volt, mert a mellettem ülő srác zyebében volt a tárcám, h a sör beférjen a táskámba.. Na jó, akkor mondjam meg, mi a nevem. Kovács imola. Ez a mentő nevem. Ha vmi van, ezt használom már évek óta. Mondta, h nem tudja leírni, szóval gyöngybetűkkel leírtam, majd mondta a csávó, h én akár akkor mehetek is. Egy jó 10 percig harcoltam, h mivel én nem vagyok diák, meg ilyesmi, magamra vállalnám a bűntényt, gyorsan leépek és kiöntöm a söröket, meg ilyesmi, de nem hatott. Csak mondta, h menjek haza. Hát, tényleg 10 percig próbálkoztam, aztán meg leléptem, mondván ez nem lesz jobb attól, h maradok. De a többieknek meg tényleg leírták minden adatát.. Nem tudom, h lehetnek ilyen makik, h egyből mindent megadnak, nincs ezeknek tapasztalatuk.. Na mindegy, lényeg a lényeg, rólam nem tudnak semmit, de azért ez egy picit necces szitu volt. Egyetemi szervekkel nem akarok többet összetűzésbe kerülni..

Na jó, ez most ennyi, majd holnap is írok, h sikerüljön kicsit felzárkózni az eseményekben. puszi