Heló Mindenkinek, újra itt vagyok. Kirándulni voltunk, ezért nem jelentkeztem pár napja. Mielőtt belekezdenék a kirándulás elmesélésébe, annyit szeretnék kérni, h ha vki tudja, h lehet ide a blogba feltölteni képet és videót, írja meg nekem lécci a titkot. Próbálkoztam vele, de azt hiszem kevés vagyok én ehhez egyedül.

Na, és akkor kezdem a beszámolót. Csütörtökön jött végül a szerelő, és van meleg vizünk J Szóval egy kellemes zuhi után este elindultunk, és az éjszakai busszal elmentünk Zacatecasba. Este 11.40kor indultunk, hárman, Mitul, Jan és én, reggel 6 körül érkeztünk meg. Jó volt, kb végig aludtam az utat. Zacatecasban volt két másik CEMSes srác is épp, velük terveztünk talizni. Meg is írták, melyik hostelben vannak, mi reggel odamentünk, de a tulaj fia mondta, h nincs szabad ágy. Később kiderült, h az egész helyen 2en voltak, az ismerőseink, szóval nem tudom ez a gyerek miért nem akart minket beengedni. Na mindegy, mentünk tovább, keresgéltünk reggel. Találtunk is egy sokkal jobb helyet, olcsóbban. Mivel elég fáradtak voltunk, ledőltünk még kicsit aludni reggel 7kor, aztán 10kor nekiindultunk felfedezni a várost. Zacatecas nagyon szép hely, eddig amit láttam Mexikóból, abból a 4 városból ez a kedvencem. Ez ilyen igazi koloniális stílusú (magyarul nem biztos h ezt így mondják, angolból fordítottam J ), olyan igazi mexikói hangulatú hely, a Világörökség részévé minősítették. Az egész belváros ugyanolyan stílusú épületekből áll, nagyon be van szabályozva, a boltok neveit is pl csak egy megadott betűstílussal, feketével lehet felfesteni a falra. Kimentünk a piacra, megnéztük a helyi templomokat, voltunk a bányában. Ez a település nagyon híres a bányászatról, Mexikóban az egyik legnagyobb bánya van itt, ahol mindenféle anyagot bányásztak (szóismétlés.. ), pl van ezüst, arany, meg egy csomó más kristály is. A bányában van egy bár is, ahova le lehet menni iszogatni, ez egyedülálló  a világon, h pár száz méterrel a felszín alatt buliznak. Csütörtökön ingyenes, sajnos erről lecsúsztunk, mert mi pénteken érkeztünk. Voltunk egy híres étteremben is, a Lonely Planet (híres útikönyv, 1000 oldal az országról kb) javaslata alapján kerestük meg. Fincsi volt a kaja, de a legizgibb a WC volt. A kézmosó helyen volt egy kiszáradt fa beállítva vhogy, és madarak repkedtek szabadon. Miután elég sokat mászkálgattunk, elfáradtunk, a srácok vettek pár sört, és kiültünk a hostelünk tetőteraszára. Szuper jó volt. Sütött a nap, jó idő volt, megnéztük a naplementét, hallgattunk jó kis chillout muzsikát közben, és a teraszról egy jó nagy részét az óváros/belvárosnak be lehetett látni. Jaj, időrendben akartam haladni, de ezt kifelejtettem. Van a város fölött egy kábel kifeszítve, és azon megy egy ilyen kis felvonó szerű vmi. Na, ezzel is mentünk, átmentünk a város szélén lévő hegyre, ahol sétálgattunk, csináltunk képeket. Egy csomó indián árulta itt a portékáját, gyönyszőttes dolgokat főleg. Kicsit tovább sétáltunk, és volt egy hely, ahol két domb között ki volt feszítve egy másik kábel, és ott le lehetett csúszni egy csigán. Kipróbáltuk, tök jó volt. Vagy 30-40 méterrel a föld fölött csúsztunk, lentről meg integettek ilyen helyi gyerekek. Jó volt, le is fényképeztük utána magunkat a spéci felszerelésünkkel. Na, és akkor visszaugrunk későbbre. Este, miután meguntuk a teraszon iszogatást, elindultunk h keressünk egy bárt. Itt Mexikóban nagyon felkapott a szabad birkózás (lucha libre), amit ilyen maszkokban csinálnak, ha vki ismeri a Cartoon Network-ös Mucha Lucha című mesét, akkor kb jó képe van arról, mi is ez. Mi egy olyan bárt kerestünk, ami híres szintén, ilyen lucha libre stílusban van berendezve. Van szorító, meg maszkok kirakva. Jó hely, tetszett, a pincérek részegek voltak, vicces volt, csak kicsit drága, szal mentünk tovább, azaz haza a hostelba. Már épp úgy döntöttünk, ennyi volt az este, mikor a hostel elé ért egy zenés menet. Zacatecas jellegzetessége, h az utcán felvonulva zenélnek a zenekarok, az emberek meg beállnak aztán követik őket. Na, mi is beálltunk egy ilyenbe, ahol éppen egy cég összerázó bulija keretében egy csomó alkalmazott együtt mulatott. 5 literes műanyag palackokban hozták a mezcalt, ami olyan mint a tequila, és 2 decis poharakból itták magában.. Én nem kóstoltam meg, még gyógyszert szedtem, nem iszogathattam aznap. Aztán elértünk egy térre, ahol megállt a menet, és elkezdődött a tánc. Engem is elkapott a legtáncoslábúbb-legrészegebb srác, megtáncoltatott a nagy kör közepén. Tök jó volt, utána többen odajöttek hozzám, h tanulok-e táncolni, meg h milyen jól csináltam. A srác érdeme, nagyon jól vezetett, én meg próbáltam lekövetni. Aztán velük mozogtunk még este egy kicsit, beszélgettem sok emberrel. Mentünk volna még tovább bulizni, de végül úgy döntöttem, inkább visszamegyek a hostelbe. Az az igazság, h elég nagy sikerem volt az este folyamán a férfiak körében, én voltam az egyetlen nem mexikói lány, és nekik én vagyok kb az egzotikum, vagy nem tudom. De így egymás után jöttek beszélgetni, meg h igyak velük, menjek táncolni, ilyesmi, mindenki halálra dicsért, az egyik pasi mondta, h neki 4 gyereke van meg felesége, de ha egyedülálló lenne, akkor nem is engedne tovább a városból, és addig nem is tudtam levakarni, amíg meg nem adtam az email címem, a másik minden közelben állónak kifejtette, h a legszebbek a világon a magyar lányok, én meg különösen tetszem neki, aztán mindenáron meg akarta adni a számát. Szóval nagyon hízelgő volt egyrészt, másrészt meg ezért is mentem haza, mert nem akartam még velük egy klubba is elmenni, elég terhes kezdett lenni a dolog. Mondták, h erre készüljek, h majd nagyon érdeklődőek lesznek a mexikói srácok, de ez azért már kicsit sok volt. Másnap reggel kimentünk a piacra megint reggelizni. Megkóstoltam pár kaját, ezek főleg tésztába sütött dolgok, az utcán csinálták, egész jók voltak egybk, meg ittunk aguamielt (víz-méz a fordítás kb), ami egy kaktuszféléből készített ital, az íze csak simán rossz, a szaga szörnyű, meg ittunk egy csomó frissen facsart gyümölcslevet, mert 10 pesoért lehet kapni 3 decit (160 forint, előtted facsarják). Szóval jó volt.

Aztán átmentünk Aguascalientesbe. Az is jó volt, de a város nem olyan szép, mint az előző. Ide azért mentünk, mert most kezdődött a San Marcos fesztivál, ami egy hónapig tart és Mexikó legnagyobb utcabál fesztiválja. Jan lakótársa, Luis hívott ide minket, mert h tud nekünk szállást is, meg jó hely. Napközben megnéztük a várost, kajáltunk, én pl vettem egy kókuszdiót az utcán, aminek levágták a tetejét, és aztán sétálgatás közben megiszogattam a kókusztejet, aztán meg visszamentem és a bácsi feldarabolta nekem, h a belsejét is meg lehessen enni. Jó volt a fesztivál is, csomó ember táncolt, zene, másfél literes dobozos söröket árultak, tequila kóstoló mindenhol ingyen (sajnos még most is utálom, egyet kértem, de a felét tudtam meginni, majdnem behánytam így is tőle). Nagyon jó hangulat volt, estére már annyian voltak, h alig lehetett lépni. De ezt szó szerint értem, mindenki lökdösött, egymásnak lapulva haladtunk. Egy probléma volt. Luis nem bizonyult túl megbízhatónak, és nem tudtuk elvinni a táskánkat lerakni. Szóval én egész nap a nagy hátizsákommal a hátamon nyomultam. Eléggé elfáradtam egy idő után benne. Aztán haza akartunk menni, de Luis nem jött értünk. Aztán a nagy várakozásban megismerkedtünk egy 40-45 évesekből álló társasággal, és velük dumáltunk meg iszogattunk vagy 3 órán keresztül. Az egyik fickó úgy nézett ki, mint Vikidál Gyula, és nagyon rendes volt. Mikor kiderült, h nincs szállásunk mégse estére, mert Luis felszívódott és több órán keresztül nem válaszolt a keresésekre, felajánlotta, h aludjunk náluk. Már kaptunk volna is az alkalmon végül, de aztán nem lett belőle semmi, mert ők is elmentek bulizni, és nem tudtuk elérni a telefonon normálisan. Így még maradtunk kicsit, és találkoztunk egy egyetemi csoporttal. Mindenkinek egyforma egyenruhája volt, és zenéltek. És ők is szimpatizáltak velem, szóval a végén szerenádoztak nekem J Tök jó volt, játszottak bossa novát, meg mexikói dalokat, játszottak vagy 5-6 számot. Nagyon élveztem, még sose zenéltek csak az én kedvemért J Aztán miután meguntam a számokat, végül olyan 4körül elindultunk a buszpályaudvarra, ott aludtunk. Aztán 10kor indult haza a buszunk, cirka 10 óra alatt meg is érkeztünk Monterreybe.

Tudom, h ez most hosszúra sikerült, de megint nem volt mit csinálnom. Azért ennyit nem fogok írni mindig, most h beindul a suli, szal ne aggódjatok J Meg a mexikói srácos élményeket se értsétek félre, csak ezt le akartam írni, annyira meglepődtem rajta, h milyen sokat számít az, h látszik rajtam, h nem vagyok latin. puszi mindenkinek